Hogyan valósul meg a sémák önfenntartása?
- A sémák torzítják az események, információk feldolgozását (kognitív folyamatok). Olyan, mintha az egyén egy szűrőn keresztül észlelné a világot: ami a sémába illik, azt könnyen észreveszi, felnagyítja, megjegyzi, a sémának ellentmondó tényeket pedig nehezen veszi észre, vagy nem is vesz tudomást róluk, nem tulajdonít nekik jelentőséget, kicsinyíti vagy akár tagadja, és könnyebben el is felejti. A félreértelmezések a következményes érzelmeken keresztül kihatnak a viselkedésre, ezáltal kapcsolati és egyéb zavarok alakulhatnak ki. Így az egyén tudattalanul maga idézi elő azokat a tapasztalatokat, amelyek korábban kialakították a sémát. Például a torzítások révén gyakran ismétlődő sértődéssel, megbántottsággal, duzzogással vagy magába húzódással valóban eléri, hogy elforduljanak tőle, és a séma igaz legyen: "engem nem lehet szeretni".

- A sémák befolyásolják a helyzet- és kapcsolat-választásokat, döntéseket. Sémához illő partnerek választása hozzájárul fennmaradásukhoz; pl. az egyén sémától függően bántalmazó/ önző/ kritikus/ elköteleződésre képtelen/ megbízhatatlan/ érzelmeket kommunikálni képtelen, stb. partnereket választ, így újra és újra megismétlődnek a korai élmény-mintázatok, amelyek kialakították a sémát. De választhatja azt is, hogy teljesen elkerüli a kapcsolatokat, vagy olyan munkát végez, ahol elkerülheti a sémának megfelelő kritikus helyzeteket. Így nincs mód a sémával ellentétes tapasztalatok szerzésére, tehát a séma fennmarad.
- A séma megszilárdulását elősegíti a kapcsolódó érzelmek hárítása is; így nem is tudatosulhat, ami szükséges lenne a változtatáshoz. Ezt el lehet érni többek között figyelem-eltereléssel, drogokkal, valamint önkéntelen mentális manőverekkel is, melyek eredménye önmaga "érzéstelenítése" az elviselhetőség érdekében.